Hősök
/Mentha/ Eldobtam magamtól azt, amire nem volt szükségem Élveztem mikor elvesztettem a szüzességem De soha nem vesztem el a hitelességem Mert én szeretem a közönségem, hát köszönöm szépen Ez közös érdem, hogy ha sokan üvöltik a szövegem Ez közös éden, az együtt átszelt kilométereken Nem felejtjük el egymást, és én ennek örvendek Hogy az álmaim része ti, és nem pedig ők lettek Emlékszem az első napra az iskolába És az első lányra kinek nyúltam a bugyijába Az első Hősök számra, az első csokra a szádra Teljesült egy gyerekkori álmom mára (ja) Én maradok, ha kell, megígérem nektek Letérdelek értetek, mert ti megérdemlitek Együtt lépünk át majd mindenen Tiétek mindenem, tiétek a fél életem
/Brash/ Kiskölyökként azt sem tudtam mi ez de így lett Egy szerelem, egy barátság ,egy szövetség, egy élet Életre szóló kapcsolat, lakat aminek nincsen kulcsa Tépem fel sebeim mint egy kipingált festmény ,furcsa De többé nem hagyom el, nem dobom el soha Szívem mélyétől a tetejéig átérzem, az enyém, a fiam Behunyt szemmel járni az utcán, a hang felé menni A dobogóra lépni, előre nézni ,közönséget látni, ez jó De néha benn marad a szó mélyen, tengernyi emlék Képek mikor járni tanul az ember, elesik Utána feláll, pofonok, tanulni kell Míg a lélegzet meg nem áll, tanulni kell A rosszból, a jóból, zuhanni lefelé Utána fel az ég felé, ez megmarad mindig Míg dobog a szív a fotók nem égnek el Mígnem egy szép napon reggel én nem kelek fel.
/Refrén - 2x - Együtt/ Mindig megbecsülöm, amit kapok, amit találok Felnőtt emberek, igaz barátok Hosszú volt az út, voltak válaszok, kérdések Elszállt az idő de maradtak élmények
/JoeKer/ Nem is olyan régen, serdülőként képtelen illúzióként Kergettem a fényt, mit később négyen kaptunk el. De céllal, egy olyannal, mi hasznára lehet még az országnak, Vagy akár neked, mert az nekem is jó. Ahogy léptékben ugyan, de részesei Lesztek egy élménynek később egy kérvénynek, Minek érvénye csakis addig szól, míg el nem Mondhatom, hogy nem süllyed a szint, mely a messziből kacsint. Én már látom. Kedves barátom, tanárom Köszönöm neked mindazt, amit érezhettem, legyen az Kín, fájdalom vagy csak szimpla szánalom. Hálával tarozom, hogy csak engem vittél a hátadon Beláthatom, a tények sugarának faktorszáma magas Csakhogy JoeKer nem olyan pasas, akit Leburnel. Épp bőrrel, vastaggal élek és csak Remélek�
/Eckü/ Yo, Kaptam én is hideget, meleget már mégsem elég Még mindig van pár célom a csapattal nem is kevés Láttam indulatot, vért igaz ennek is van helye Habár sokan elfelejtik mi a lényeg ez csak zene 2000 tök mind1 mennyi nekem ugyanaz a hatása Hatalmas élmény, mint a felfedezés varázsa Megérzem amit te leírom siker, mint a Kontroll Ezt bátran húzom elő, mint egy fényképet a múltból Mondom, ha gondom van de hova tovább Mivel megfordultunk pár helyen meg is láthattuk a csodát ám Messze a vég, amíg mellettünk állnak még Egy a krú egy a név ez már elkezdődött rég tart Mert ez nekünk kedves Hogy arról beszélhetünk, amiről igazából szeretünk És nincs félreértés csak az egység nincsen főnök Hát ilyenek vagyunk mi még mindig ja itt a Hősök
/Refrén - 2x - Együtt/ Mindig megbecsülöm, amit kapok, amit találok Felnőtt emberek, igaz barátok Hosszú volt az út, voltak válaszok, kérdések Elszállt az idő de maradtak élmények.
|