Úgy vártam e napot
Mostantól mindenem a nyugalomé.
Egy kicsit itthagyom a város zaját,
Meg kipihenem ezt a télt.
Úh, az örök nyár szigetén,
Ahol lágy, reggae dallamokat suttog a szél.
Itt az Éden közepén,
Ahol szabadon élem az életem én
Otthoni gondok most félretéve,
Pihenek nyugodtan a pálmafa tövében.
A testem ellazul, lányok csalogatnak.
Egy forró éjszaka, mely mennyi titkot tartogathat.
Oh, mintha álmodnék.
Itt az élet szép, mindennél többet ér.
Oh, örökké bennem él.
A szívem csak remél, hogy újra átélem.

Refrén:
Jó mindenütt az élet!
De van egy hely, hova mindíg visszatérek.
A nagyvilágban bárhol megélek,
A legjobb hely mégis, ahova szültek.
Mindenütt jó, de legjobb odahaza.
Haza. Hol spanok hada vár rám
És ismerős a város minden sarka.
Hol rosszban-jóban megvan a részem.
A dolgom végzem szépen.
Ismernek minden téren,
Az utcán, a sarkon, a városszélen.

Látom a képet mindíg, pedig néha messze fúj a sors.
Erősödik a szívverésem mindíg ilyenkor.
Hiszen vonzanak a képek a falon, a TV előtt a fotelom.
Abban érzem én egyedül, hogy teljes a nyugalom.
Ott szárnyalhat szabadon a saját gondolatom.
Mert hát ez az a hely, ahol engem is átjár a nyugalom.
Távol a város nagy zajától, távol az ország nagy gondjától.
Távol a világ minden apró problémájától.
Hol az élet nagyon is szép.
Hol nem számít már a pénz.
Hol a gazdagság, az anyagi javak nem szociális érték.
Érzés, amit hiába kérsz.
Neked nem lesz. És ettől félsz.
Legjobb érzés az, amit ebből most te át nem élsz.
Fotelomban én meg majd csak addíg tovább flashelek.
Ha összedől a világ ott kint, én akkor sem stresszelek.
Mert értem már a lényeget.
A nyugalmat meg nem veheted.
Ezt a drogot büntetlenül újraélvezheted.

Refrén

Ide születtem és ide temessenek el!
Ide térek vissza, a szél bárhova fúj el!
Tudom van sok szebb is, jobb is, több is.
De nem nekem.
Süthet rám bárhol jobban a Nap,
Akkor is nálad a szívem.
Mindenütt jó, de az nem ugyanaz.
Ide hazatérsz, itt megpihensz éjjel.
Pénzért nem kapsz még.
Kék az ég, itt is száll a fű,
Itt is élni kell, de itt sem egyszerű.
Becsukom az ajtót, kint marad a világ.
Érted mondok el egy imát,
Mert nem tetszik, amit szemem lát.
Minden ember harcol, minden ember fél,
Minden ember félig másé, mire hazaér.
Ember, nyugalom! Hát hova futsz, mondd!
Amíg itthon vagy, lazíts! Úgy is megvár a gond.
Ébredj bárhol, a világ bárhová sodorjon,
Közel vagy távol, de csak egy helyen vagy itthon.

Refrén

Egy utazó vagyok, jártam már mindenfele.
Nekem ez, másnak más az élete.
Kb 20 kilo weed a táskám mérete.
Na de félre vele!
Voltam Dunán innen és Dunán túl,
Békemezőkön, vagy máshol, hol harc is dúl.
Láttam embereket pénzért harcolni,
Másokat elnyomni, kik nem mertek felszólni.
Támadnak emberek. Egy fehér raggaman.
Tudod, barátom, ez a szívemben van.
Mondhattok bármit, de tudjátok meg,
Épp ezért maradok itthon
És kiállok a népemért.
Lehet, hogy sokan gúnyolnak és sokan nevetnek.
De ugyanígy tisztelnek és szeretnek.
Ugyanazt hallgatjuk, ugyanoda mutatunk,
De ugyanez nem lesz, bárhova is utazunk.

Refrén

Mindenütt jó, de legjobb odahaza
Haza. Hol spanok hada vár rád
És ismerős a város minden sarka.
Hol rosszban-jóban megvan a részem.
A dolgom végzem szépen.
Ismernek minden téren,
Az utcán, a sarkon, a városszélen